Sok-sok évvel ezelőtt élt indiában egy bölcs, aki azt mondta nagy titkot őriz egy varázsládikában,ami az élet minden területén sikeressé teszi és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a ládikát, de hiába.
Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével , annál boldogtalanabbak lettek,mert az irgység nem hagyta őket élni.
Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
--Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
--Uram én is olyan boldog szeretnék lenni mint Te .Megmutatod nekem hogyan érjen el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
--Neked megmutatom a boldoggá válás titkát! Gyere velem és nagyon figyelj!!!
Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát : a szívemben és az eszemben.
A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat , amit követned kell egész életedben.
Az első lépés az:
--Tudd , hogy Isten mindig veled van és ezért szeretned kell Őt és hálát adnod neki , mindazért amid van.
A második lépés az :
--szeretned kell önmagad és minden lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
--Én fontos vagyok,képes vagyok , értékes vagyok, okos vagyok , kedves vagyok. Sokat várok magamtól.
Nincs olyan akadály , amit le ne tudnék győzni.
Ezt hívják: MAGAS ÖNBECSÜLÉSNEK.
A harmadik lépés:
--Gyakorlatban is megvalósítod , amit magadról állítasz.
Vagyis , ha azt gondolod okos vagy , viselkedj okosan.
Ha azt gondolod képes vagy , tett meg amit kitűzöl magad elé .
Ha azt gondolod nincs akadály amit le ne tudnál győzni , akkor tűzzél ki célokat és valósítsd meg őket.
Ezt hívják: MOTIVÁCIÓNAK.
A negyedik lépés :
--Ne irigyelj senkit azért amilye van, vagy ami ő maga.
Ők elérték céljukat , Te érdd el a sajátjaidat!!!
Ötödik lépés :
-- Ne őrizz a szívedben haragot senki iránt , mert ez az érzés nem engedi , hogy boldog légy!
Hagyd , hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts!!!
Hatodik lépés:
-- Ne vedd el azt ami a tiéd , mert a természet törvényei szerint ,ha valakitől elvesznek valamit,akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit te elvettél.
Fizesdd meg a tartozásodat, add vissza ami nem a tiéd.
Kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt , ami megilleti.
Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés:
--Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van , hogy szeressék és tiszteljék.
Nyolcadik lépés:
-- Mindig mosolyogva kelj fel, fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van.Segíts a többieknek, anélkül , hogy arra gondolnál , hogy semmit sem kapsz cserébe. Figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat.Nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak és így BOLDOGOK LEGYENEK!!!!

Fontos, hogy meghozz egy döntést itt és most. Mégpedig azt a döntést, hogy bármi is történik, bárkivel is vagy, bármilyenek is a körülményeid, bárhol is vagy éppen: BOLDOG LESZEL! Boldog leszel és a jobb érzés felé törekszel mindig, minden pillanatban. Ha ezt a döntést nem hozod meg, nem fogsz tudni elmozdulni a holtpontról és hiába is bármilyen segítség. Ha nem döntöd el, hogy bármilyen körülmények között boldog leszel, hiába bármilyen tréning és hiába, bármilyen tanács, nem lesz jobb az életed!
Rengeteg olyan ember és körülmény vesz majd körül a jövőben, - és persze vesz körül most is - akik, vagy amik megpróbálnak eltéríteni a jobb érzésektől, akár a kritikájukkal, vagy kételkedésükkel, akár közvetlen akadályozó magatartásukkal. Ezután is lesznek olyan emberek, akik majd nem akarják, hogy Te jól érezd magad a bőrödben, és azt tedd, amit csak igazán szeretnél, és ezután is érkeznek majd a számlák, fizetési felszólítások és váratlan kiadások - legalábbis egy darabig mindenképp.
Azonban minden csak rajtad múlik és azon, hogy egy adott pillanatban mit választasz: a jobb érzést, vagy azt ami rosszabbul esik neked. A boldogságot választod, vagy az idegeskedést és a boldogtalanságot.
Ha nem akarod meghozni ezt a döntést, ne is olvass tovább és ne is jelentkezz semmilyen tréningra, vagy tanácsadásra és önfejlesztő könyvet se vegyél többet a kezedbe. Úgysem lesz semmilyen eredménye, feleslegesen pedig pazarold sem a magad, sem pedig mások idejét. Inkább haladj tovább az utadon és találd meg azt, amiben úgy véled, örömödet leled.
Tudom, hogy ez talán most nem könnyű! Azt mondhatod: „Hogyan lehetnék boldog, amikor nem úgy alakul az életem, ahogy szeretném, és nem érem el, nem kapom meg azt, amit akarok?”
Én viszont erre azt mondom:
Nem akkor leszel boldog, amikor eléred, amit szeretnél, és olyan lesz az életed, amilyennek szeretnéd!
Akkor éred el, amit szeretnél, és akkor lesz olyan az életed, amilyennek szeretnéd, amikor egyszer és mindenkorra eldöntöd, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, BOLDOG LESZEL!
Ha viszont kész vagy meghozni azt a döntést, hogy Itt és Most boldog leszel, boldog vagy, akkor ne habozz ezt ki is nyilvánítani. Jelentsd ki hangosan a tükör előtt állva, írd ki magadnak egy jól látható helyre, mondd fel egy magnószalagra vagy egy CD-re, hogy bármikor vissza tudd hallgatni, ahogy kinyilvánítottad a választásodat. Akár videóra is felveheted magad, amint hangosan határozottan kijelented: „BOLDOG VAGYOK! ÉS MINDEN PILLANATBAN ARRA TÖREKSZEM, HOGY EZT A TERMÉSZETES BOLDOGSÁGOMAT TAPASZTALJAM MEG!”
Miközben kimondod, figyeld magad. Na, milyen érzés?
Jelentsd ki, olvasd el, hallgasd vagy nézd meg, akár minden nap többször is, amikor csak eszedbe jut és kedvet érzel hozzá. Azonban ügyelj arra, hogy ne váljon mindennapi, megszokott, automatikus rutinná. Valahányszor kijelented, elolvasod, meghallgatod, vagy megnézed, figyeld közben az érzéseidet.
Légy jelen az érzéseidben és érezd, hogy tényleg BOLDOG VAGY!

Mert a Világ csak így nyílik ki iagzán számodra!

Ezért semmi sem fontosabb annál, mint hogy jól érezd magad!

" Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok. "

Csehov

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás.
A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen nem létezik."

"Miért nem élvezzük az életet csak úgy? Olyan gyakran elrontjuk a boldogságot ostoba előkészületekkel!"
Jane Austen

"A boldogság egy olyan csoda, amely egyetlen pillanat alatt képes elfeledtetni velünk a földi életünk minden gondját és fájdalmát. Pillanat, melyben megszűnik a külvilág, Nem marad más, csak te és én, és én."

 

 

Nyisd ki a szemed!

A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink.

Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.

Mi tehát a boldogság?

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is.

Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.

"Nem boldog, aki nem akar boldog lenni. "
(Joubert)

1.1. A félelem:

Nézzük meg a következő listát - fejfájás, hátfájás, nyakfájás, idegesség, pattanásig feszült lelkiállapot, álmatlanság, gyakori félelem érzet, boldogtalanság. Itt csak néhány szerepel azon tünetek közül, amelyek a haragtartó tudat következményei lehetnek. Az időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása, pedig kevés teret enged a jelenben a szeretet és az öröm számára.

Mit akarunk, konfliktust vagy békét? A világot nem tudjuk megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat. Két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Amit tapasztalunk az a kivetített lelki állapotunk, ha ez jó, akkor szeretet, béke van bennünk, ha viszont tele vagyunk félelemmel, aggodalommal ezt a lelki állapotot tükrözzük a körülöttünk lévő világra, és ez lesz tapasztalati valóságunk.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy más emberek cselekedetei, vagy olyan körülmények és események miatt háborog a lelkünk, melyeket úgy tűnik nem tudunk befolyásolni. A feldúltságot megélhetjük düh, féltékenység, sértettség, vagy lehangoltság formájában, valójában mindezek az érzések a félelem egy fajtáját jelentik. Attól kezdve, hogy felismerjük, hogy mindig választhatunk, a félelem vagy a szeretet vezéreljen minket, ha szeretetet választjuk, többé nincs ok zaklatottságunkra.

“Félelemmel teli gondolataink ugyanolyan intenzitással teremtő erejűek és vonzanak nehézségeket életünkbe, mint ahogy a konstruktív és pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzanak. Teljesen mindegy, milyen egy gondolat természete, mindig saját természetének megfelelően teremt. Amikor mindez az ember tudatába vésődik, akkor fogja fel a lenyűgöző erőt, mely rendelkezésére áll.”
(Claude Bristol)

1.2. A megbocsátás:

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

A megbocsátás váljon mindennapos tevékenységgé!

“Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett.”
(zsolo)

1.3. A ragaszkodás:

Agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza még a boldogtalanságot? Ez pedig, nem más, mint a túlzott ragaszkodás. A ragaszkodás nem valami tény. Csak elképzelés, fantázia, amely a programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetünk boldogok. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz.

De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít - csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszíthetjük ragaszkodásunk tárgyát. Próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy ragaszkodásuk tárgya nélkül is lehetünk boldogok.

Eszünkbe ötlött-e már, hogy megtarthatjuk az összes ragaszkodásunkat, anélkül, hogy feladnánk őket, anélkül, hogy egyről is lemondanánk, s nem ragaszkodva nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhessünk nekik, hisz akkor békések vagyunk, és nem fenyegeti semmi sem az örömünket? Ha megtanuljuk, élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogunk egyhez ragaszkodni, és nem fogunk szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapjuk meg.

A ragaszkodásunktól ne megtagadással vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva mondunk le, ahhoz örökké ragaszkodunk, hanem azáltal, hogy látjuk bennük a rémálmot, s ezáltal elveszítik hatalmukat felettünk, nem tudnak többé megsebezni és félelmet okozni, majd ezek után megtapasztalhatjuk a lelki békét a boldogságot.

Itt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak.
"Egy falusi ember épp ama ritka pillanatok egyikében lovagolt el a hegyi barlang bejárata előtt, amikor az megnyitotta magát, hogy aki akar, az vigyen kincseiből. Az ember bement, és szeme az ékszerek és drágakövek hegyein akadt meg. Amennyit csak tudott, beletömött belőlük nagy sebtében az öszvérén lévő nyeregtáskába, mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva.
Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egy-két évig, aztán eladták a kincset, amit az öszvérén találtak. Így ők lettek a szerencsétlen ember szerencséjének az élvezői."
(Anthony de Mello)

1.4. Az elengedés:

A legtöbb ember változtatni akar az életén. Ehhez engednie kellene, megtörténni a változást. Csak a változás új helyzetet hoz, ismeretlen dolgokat hordoz magával. Ez bizonytalanságot szül. Abból félelem lesz, jön a kétség, kétkedés. És odáig jut az ember, hogy akadályokat, gátakat rak a változás útjába. Nem engedi megtörténni. Lelassítja, megállítja az áramlást. Azt mondja gazdag akarok lenni. Közben a szegénységét erősíti. Védőbástyákat von a szegénysége köré. Gátakat húz fel a gazdagsága útjába. Nem engedi megvalósulni. Nem engedi történni a dolgokat. Fenntartja és növeli a szegénységét. Változtatni akar, mégsem mer változtatni, nem meri engedni a változást, fél az újtól, a szokatlantól, saját maga akadályozza a vágy teljesülését.

Megoldás: feloldani az érzelmi blokkokat, lebontani így a gátakat, amik az áramlás útjában állnak. Amikor nincs gát, akadály, akkor szabadon áramlik a maga útján, medrében. Fogadd el a helyzeted. Fogadd el a szegénységet. Ne küzdj ellene. Értsd meg, hogy ez csak egy állapot, amiben éppen vagy. Negatív érzelmeidet változtasd meg. Ne mérgelődj, ne szidj senkit, hogy amiért szegény vagy. Magadat se okold. Örülj neki, hogy létezel. Örülj annak, ahol éppen vagy. Örülj annak az állapotnak, amiben vagy. Hülyeségnek tünhet, de örülj neki, mert ez az, az állapot, ahol megszületett Benned a változás iránti igény. A szegénység állapotában megélt tapasztalások vezettek oda Téged, hogy változtatni akarsz. Mást akarsz. Jobbat, többet. Gazdagságot, bőséget, Jólétet. Fogadd el ami van. Engedd el negatív gondolataid, negatív érzelmeid. Engedd el az érzelmi blokkjaid, gátjaid. Ne ragaszkodj hozzájuk azzal, hogy küzdesz ellenük.

„Elengedni nem könnyű. De egyre könnyebb lesz számodra, ha megkeresed és meglátod mindenben a jót, ha elfogadod, hogy mindenen túl kell lépni egyszer, mert csak így fejlődhetsz, így mehetsz előre. Elengedni nem könnyű. Művészet. Csak érzéssel, csak lélekkel lehet. Semmi köze az elméhez, a gondolatokhoz. Csak a szívhez van köze.”

1.5. Az elvárások:

Ha elvárások és feltételek nélkül adunk /szeretet is/ azon nyomban rátalálunk a belső békére. Abban a percben azt is megértjük, hogy mindent, amit adunk azt mi magunk kapjuk. Nem bírálni másokat ez is egy lehetséges útja a félelem leküzdésének. Ha megtanulunk lemondani a másik feletti ítélkezésről, ha képesek vagyunk teljesen elfogadni embertársainkat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, akkor eljutunk önmagunk elfogadásához is.

Minden ami - látszólag - megesik velünk, úgy történik, ahogyan elvárjuk. A kommunikációs problémáink nagy része abból fakad, hogy mindenféle előírásaink vannak a másik viselkedését illetően. Meg kell szüntetnünk ezeket az előírásokat, és végre boldogok lehetünk.

"Az elvárások nélküli élet, az eredmények hajszolása nélküli élet, az az igazi szabadság!"

1.6. A jelenben élni:

Ha csak a jelen pillanata jár az eszünkben, lelkünkben béke költözik. Akkor mondhatjuk, hogy eltökélt szándékunk másképpen látni a dolgokat, ha csakugyan hajlandók vagyunk megszabadulni a múlttól és a jövőtől, s így a jelent olyannak éljük meg amilyen valójában. Az életünk bármely valós elemét csak most a jelenben tapasztalhatjuk meg.

Ahhoz, hogy a szívünk és a tudatunk készen álljon a megbocsátásra, le kell győznünk magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben.
Gondolataink és nézeteink határozzák meg, milyenek látjuk az életet. A megbocsátás célja, hogy megszabadítson minket a múlttól, hogy megszabaduljunk megbántottságunktól és gyűlölködésünktől. Nem veszélyt hoz ránk a megbocsátás, hanem lehetővé teszi a jelen teljesebb megélését. A harmonikus jelen pedig cserében elősegíti, hogy nyugodt tekintettel nézzünk a jövőnk felé.

"Ha az itt és most lényege megváltozik, a jövő is megváltozik."
(Frank Herbert)

1.7. A feltételek:

Másoknak nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy nekünk lelki békében legyen részünk.
Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért. Kétségtelenül harmonikusabbak lesznek kapcsolataink, ha nem akarjuk mindenkinek megszabni, hogyan éljen, hanem inkább a szeretetet és a megbocsátást gyakoroljuk.

1.8. Az elfogadás:

A lelki béke másik feltétele, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, hanem egyszerűen fogadjuk el olyannak, amilyen. Amennyiben igazán elfogadunk valakit, nem követelünk vagy várunk el az illetőtől semmit.

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(zen bölcsesség)

Üdvözllek kedves látogató!

Ugye érzted már magad boldogtalannak,levertnek vagy csak egyszerűen nem találtad a helyed?

A válaszod bizonyára igen.

Nem azt mondom, hogy idézetekkel, képekkel, történetekkel és tanácsokkal sohasem fogod magad többet csalódottnak érezni és csakis rózsaszín felhőben fogsz úszkálni...

Nem dehogy!

Egyszerűen csak egy-egy napodat szeretném vidámabbá tenni...és ha belegondolunk, ez se kis ígéret. 

 Nem tudom megváltoztani az életed, gondolkodásmódod...azt csakis te vagy képes elérni!

Csak kérned kell és a világ olyan lesz amilyennek te szeretnéd látni!

Őszinte szeretettel:

Veni

„Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”
(Richard Bach: Illúziók)